Látványos és tanulságos utazáson vettek részt a Hám János tanulói

A Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum X.B osztálya egy németországi tanulmányi kiránduláson vett részt május elején. Az utazás során szerzett élményekről és tapasztalatokról Balogh Ádám számol be a Szatmár.ro olvasóinak.

"A líceum X. B osztálya tanulmányi kiránduláson vett részt május elején Németországban. Lehetőségünk adódott egészen közelről megismerni több sikeres vállalkozást, bővíthettük ismereteinket, ihletet nyerhettünk, idegen nyelvet gyakorolhattuk és főleg azok számára volt igazán hasznos ez az út, akik még keresik a hivatásukat, szakmájukat. Ezen kívül rengeteg lenyűgöző helyen megfordultunk, megcsodálhattuk Ausztria és Bajorország néhány nagy látványosságát, és osztályunk baráti együttlétben tölthette ezt a néhány napot.
 

Szerdáról csütörtökre virradó hajnalban indultunk, izgatottan gyülekezett az osztály a Székesegyház előtti parkolóban. Leküzdöttük a fáradtságot, a holdfényben a bágyadt tekintetek mögött érdeklődő csillogás bújt meg: mindenki nagyon várta már az indulást. Kigördült a busz a parkolóból, és kezdetét vette a várva várt tanulmányi kirándulás. A határig még hangulatos csevegés moraja lepte el a buszt, ám ahogy Magyarországra értünk, szépen lassan mindenki álomba merült. Ahogy hajnalodott, ébredezett a társaság, és mikor a nap már egészen fenn volt, megpillanthattuk Bécs városának épületeit és hosszan kanyargó, zsúfolt utcáit. Délelőtt 10 órakor értünk a központba. Itt rövid séta következett, körbejártuk a Volksgartent, Bécs rózsakertjét, megcsodáltuk a Sisi-emlékművet, ezután pedig elindultunk a Természettörténeti Múzeumba, ahol már várták a csoportunkat. Napjainkra több mint 20 millió kiállított tárgyával a világ egyik leggazdagabb gyűjteménye alálható itt. A kizárólag erre a célra kialakított épületben eltöltött pár óra, az értékes és ritka drágakövek, a meteor-darabkák, a dínócsontvázak és makettek látványa, a planetáriumi bemutató,és az, hogy betekintést nyertünk az őskor természetének vadvilágába, számomra, és szerintem az egész osztály számára lenyűgöző volt és nagyon kiváncsivá tett a tudományok iránt.

Ezután ismét séta és szabadidő következett Bécs gyönyörű belvárosában. A patinás épületek közötti utcácskákon és tereken járkálva a társaság kicsit szétszóródott, mindenkinek megadatott a lehetőség, hogy önmaga fedezze fel a központot. A megbeszélt időpontban aztán találkoztunk a Szent István Székesegyház (Stephansdom) előtti téren, és elindultunk a busz felé, hiszen még hosszú út várt ránk a bajor vidékekig.

Késő este értünk Dornach-ba, ahol az ifjúsági szálláson lepakoltunk, megbeszéltük a belső szabályzatot, majd voltak még páran, akik fociztak egy kicsit a füves udvaron, utána viszont alvás következett, hiszen a buszon töltött órák kifárasztottak mindenkit.

Reggel korán volt az ébresztő, és hosszú nap állt előttünk. Utunk először Arnstorfba vezetett, abba kis bajor településre, ahol a Lindner cég központja található, és ahol a Hans Lindner Alapítvány munkatársai egész napos, változatos programot készítettek számunkra.  Az osztály két csoportra osztva, felváltva látogatta meg  az üzemet, illetve  a Lindner Technika Házban kipróbálhatta saját kézügyességét, saját magunk készítettünk lemezből sörnyitót és telefontartót. Ez egy különösen meghatározó élmény volt mindenki számára, hiszen a mai modern, fogyasztói társadalomban a lényeg a dolgok megvásárlásán, elhasználásán van, nem az alkotáson. Így ezek a kis eszközök, melyeket mi fabrikáltunk, sokkal értékesebbek bármilyen megvásárolható szuvenírnél, mivel emlék fűződik hozzájuk, és a saját kezünk munkái. Ebbe a Technika Házba 8-18 éves iskolás gyerekeket fogadnak, akik a különböző foglalkozásokon gyakorlati ismeretekre tesznek szert, mint barkácsolás, kerékpár szerelés, elektrotechnikai alapismeretek, stb.

A céglátogatás  és műhelyfoglalkozást követően vendéglátóink jóvoltából jóízűen megebédeltünk, majd egy rövid bemutatófilmet láthattunk a Lindner építőipari  vállalatról, és annak sokszínű szakmaképzéseiről. Jó volt hallani, hogy a vállalkozás mennyire törődik a fiatalokkal, a felnövekvő nemzedékekkel, illetve az iskola befejezése után bárkinek  lehetősége van itt továbbtanulni duális formában. Sőt, iskolánk egy volt diákjával, Súgó Medárddal is találkoztunk, aki ott tanul már 2 éve,és ezen a napon nekünk idegenvezetőnk volt.A bemutató után találkoztunk Hans Lindnerrel, a vállalkozóval, aki ennek a 7000 alkalmazottat foglakoztató cégcsoportnak, illetve alapítványnak a megálmodója és létrehozója. A bejárati lépcsőnél még egy közös képre is beállt velünk.

Következő megállónk a Lindner Idősgondozó Otthon és Posztlicealis  Képzőközpont volt. 2 órás ottlétünk alatt végigvezettek  a kényelmes otthont és családias hangulatot nyújtó, mindenféle modern felszereléssel ellátott intézményben, melyben azt láttuk, hogy több, mint idősotthon,  közösségi tér, többgenerációs intézmény, ahová a település lakói bejárnak, dolgaikat  intézik, hiszen  itt szülészet és óvoda, bankfiókok, orvosi rendelők, stb is működnek. A képzési központ vezetőjétől megtudtuk, hogy Szatmárnémtiből is van diákjuk, Gáspár Gergő, aki idősgondozást tanul és dolgozik inzézményükben.

Estére következett a nap fénypontja: a mariakircheni Lindner Schlossbräu sörfőzde. A sörfőzőmester vezetésével végigkísértük a munkafalyamatot, bekukkantottunk az üstökbe, megszagoltuk a komlót, a malátát, ezek után pedig egy ínycsiklandó bajor vacsorában részesültünk, ami mellől természetesen nem maradhatott el a frissen csapolt sör sem. A sör manufaktúra egy mariakircheni kastély istállójában  létesült, így a helyszínből adódóan is hangulatos volt a vacsora. Távozásunkkor sokan vásároltak szuvenír sörcsomagot, hogy az otthon maradt szülők is megkóstolhassák majd a bajor sörkultúra ezen remekműveit.

Egy órás út vezetett a szállásunkig, ahol érkezésünk után hatalmas focizás vette kezdetét, fiúk-lányok együtt rúgták a bőrt, aztán a hosszú nap után, kimerülten, mindenki nyugovóra tért.

A szombati nap is nagyon izgalmasnak  ígérkezett, 400 km-es körút állt előttünk. Újra korán keltünk, hiszen fél 9-re már vártak minket a regensburg-i BMW üzemekbe. A gyárlátogatás egy bemutatkozó filmecskével kezdődött, melyben az autógyár történetével ismerkedtünk meg, majd gyalogosan, egy idegenvezető hölgy irányításával elindultunk felfedezni a gyárat. Olyan volt az egész, mint egy kisváros: saját kórházzal, tűzoltósággal, étkezdével, szabadidő-központokkal, próbapályával.  Megismerkedtünk az autógyártás lépéseivel, sorra jártuk a részlegeket. Első volt a lemezpréselő üzem, ezt követte a karosszéria összerakása,ami hegesztő robotok százainak segítségével valósul meg. Ezután jött a festőüzem, majd a végső mozzanat: az autók összeszerelése, ahol megtudtuk, hogy minden egyes autót a megrendelő igénye szerint raknak össze. Hatalmas élmény volt ez, testközelből tapasztalhattuk azt a bámulatos nyugati precizitást, amiről eddig csak hallotunk, minden másodpercre pontosan meg  volt tervezve, hogy a munka gördülékenyen haladjon, a futószallag megállítása nélkül. A végén mindenki kapott ajándékba egy BMW-s plakátot. Köszönetet mondtunk és elbúcsúztunk idegenvezetőnktől, majd a buszra szálltunk, hogy tovább induljunk, hiszen már várt minket következő úticélunk: München.

Útba ejtettük München városának óriási repülőterét, aminek látogatókozpontjában egy félórás pihenőt tartottunk. Felmentünk a kilátóra, ahonnan az egész repteret be lehetett látni, itt mindenki képeket készített, tátva maradt a szánk az elénk táruló széles panoráma látványától.

Ám utunk leglátványosabb állomása csak ezután következett. Az Allianz Arena-nál már a bejárat megtalálásával is gondunk támadt, páran leszakadtunk a csoportról a hatalmas lépcsőházak és a hosszú körút között, de szerencsére hamar megtaláltuk a többieket, és kezdetét vette a Bayern München stadionjának felfedezése. A 75000 néző számára helyet biztosító, 50 m magas Arena,a lelátóról szemlélve, különösen lenyűgözte az egész osztályt. Megmutatták nekünk a bajor csapat öltözőjét, a sajtótájékoztatók termeit, a pályára is kifutottunk a játékos kijárón keresztül, mely nemcsak a focirajongó fiúk számára volt és lesz egy életre szóló élmény. S ha már Bajorország szívében jàrtunk, nem maradhatott el a bajor fehér virsli sem. Jóízűen megebédeltünk a stadion büféjében.

Az Allianz Arena-tól metróval mentünk be München belvárosába, ahol egy rövid szabadidő következett, járkálhattunk egyet a pezsgő, élettel teli utcákon. Pár óra buszozás után visszaértünk Dornachba. Ez volt az utolsó itt töltött éjszakánk,  ezért mindenki pakolt, majd a konyhába gyűlt a társaság, beszélgettünk, kártyáztunk, hangulatosan telt az idő.

Reggel aztán bepakoltuk a csomagokat a buszba, és az utolsó úticélok felé vettük az irányt. Először ellátogattunk a Lindner Land-Luft biofarmra, ahol a szabadtartású állattenyésztési formával  találkozhattunk. A biofarmról a legmagasabb minőségű élelmiszer-termékek kerülnek a piacra, a  cég itt is ezt tartja szem előtt.

A farmlátogatást követően Passauba utaztunk, hogy szentmisén vegyünk részt, a lélegzetelállító Szent István Dómban, és tisztelegjünk Szent István királyunk és a passaui számazású, Boldog Gizella, elsö magyar királyné emléke előtt. Itt található a világ legnagyobb templomi orgonája. Sétáltunk mise után a hangulatos belvárosban, majd az állomás mellett  várta buszunk, és elindultunk haza, Szatmárnémetibe.

Hosszú órák következtek, hajnalban gördültünk be a Szélesegyház előtti parkolóba, ahonnan utunk pár napja indult. Mindenki élményekkel, értékes emlékekkel, és pozitivitással feltöltődve tért haza a kirándulásról. A változatos programoknak köszönhetően önmagunkra találhattunk, és a jövőképünk kialakulásában is sokat segíthetett ez az út. Hálás köszönet  osztályfőnökünknek, Koczinger Évának, és férjének, Tibi bácsinak, és nem utolsó sorban szüleinknek, hogy mindez megvalósulhatott.